Az 1989-ben városi rangra emelt Dabas négy korábbi falu (Alsó- és Felsődabas, Sári, Gyón) 1950-es és 1966-os összevonásával keletkezett. A települést a királyi dobosok lakhelyeként 1264-ben említette először oklevél. A város községei a környező falvakhoz hasonlóan a török korban kipusztultak, vagy lakói a Felvidékre, a végváraktól védett országrészekbe menekültek. Visszatelepítésük az új földbirtokosok szervezésével történt. Gyónra például előbb Halász Péter telepített az 1720-as években református magyar jobbágyokat, majd Zlinszky János földbirtokos evangélikus szlovákokat. Sáriba viszont 1696-tól Vorster Kristóf tábornok katolikus szlovák úrbéreseket telepített be.
Sári katolikus szlovák lakossága az 1950-es évek végéig meglehetősen zárt közösségben élt. Nem szlovák lakos ide nehezen házasodott be, de szlovák lányokat sem adtak szívesen nem helybeli fiúhoz. Ezt a zárt közösséget bontotta meg a mezőgazdaság kollektivizálása. Ez tette tönkre a zártság legbiztosabb alapját, az addig jól működő a kisbirtokos rendszert. A föld nélkül maradt „tót atyafiak” kénytelenek voltak a városokban munkát keresni.
Napjainkban a lakosság egyre fontosabbnak érzi a település hagyományinak felelevenítését, a népi hagyományok ápolását. A hagyományőrző egyesületek és amatőr művészeti csoportok között a Bazsalicska (bazsalikom) Citeraegyüttes is jelentős szerepet vállal a sári szlovák népdalkincs megőrzésében.
|